Április 6-a elmúlt és az ítélet napja, hogy teátrális legyek, megfelelve a manapság elvárt kötelező stílust eljött. A baloldal kormányváltó bukás nem volt meglepetés és nem is gondolom, hogy például az én kritikáim, vagy a hozzám hasonlók véleménye okozta. Önmagától is beteljesedett, semmi más nem kellett ennek meglátásához, mint higgadt elemző hozzáállás.
Írhattam volna, hogy jaj, a legyőzötteknek. Jó cím lett volna az is, hisz híven tükrözné azt a hangulatot, ami a választások eredményének megtestesülése után megjelent a közbeszédben. Hogy a baloldalon, vagy ami annak nevezi magát, elkezdődött az egymás okolása, az sem túl meglepő, hisz bármilyen belpolitikai válság volt, ez menetrendszerűen megjelent. Érdekes mód, én, aki egy fillért nem adott a kormányváltók sikeréért, kevesebb epét hányok, mint az egykor szövetségbe tömörült összefogásharcosok bértollnokai. Pont olyan vehemenciával támadják most a volt harcostársaikat, ahogy támadták azokat, akik kritikát fogalmaztak meg anno, velük és a harcostársaikkal szemben.
A fideszi újabb kétharmad, egy kis segítséggel az új választói törvény által, nem valami, hanem valaminek a következménye. A hit és illúzió sokakban elfogyott, a Jó és Rossz ideológiai harc fénye megkopott, az emberek sokkal földhözragadtabban gondolkodnak, mert az életük is egyre földhöz ragadtabb. Nehéz csupán szimbólumokkal való politizálással megszólítani őket. Van egy vulgáris mondás, vagy dicsekszünk, vagy toszunk (kissé finomítva), már kevés a habfelhős szlogen, ha nem érzik mögötte elegen a tudást, hogy tényleg képesek adott politikai erők, változást hozni.
A baloldal 2010-óta tartó kampánya, nem sok jelet mutatott ezzel kapcsolatban. Csak folytatták azt a politikát, ami okozta 2010-ben a fényes Fidesz győzelmet. Nem, nem azért mert a Fidesz annyival jobb, vagy annyival népszerűbb, hanem mert a baloldal támogatásának értéke, ennyire erodálódott. A gigantikus mindent elsöprő fideszi aztcsinálokamitakarok kormányzás, pont annak a kétpólusú politizálásnak az eredménye, amit reload módban a baloldal 2014-ben is el próbált sütni. Ahogy, erőből és manipulálással oldotta meg a baloldal a 2005-ös kettős állampolgárság népszavazását, a konszenzus helyett, úgy most is ezzel, én csak bolsevik többség lerohanjuk, logikának nevezem, a sok lúd disznót győz felfogással indult neki 2014-nek. Minden igény nélkül, hogy feldolgozzák, miért is buktak és miért is vesztették el a szavazóbázisuknak lazább kötelékébe tartozó szavazóikat, földcsuszamlásszerűen.
Azt mondják, a tévedés első esetben tévedés, másodikban már hiba. Mégis, a baloldal (ami annak nevezi magát), minden önkritika nélkül, olyan politikával és kommunikációval akart kormányt váltani, amivel már 2010-ben is gyengült pozícióba került. Mitől lenne hiteles, hogy ők megoldás, amikor ugyanazokat a szófordulatokat, politikai üzeneteket halljuk és látjuk, amit 15-20 éve..
Úgy gondoltam, egy újabb bukás talán gondolkodásra készteti a baloldalt. Ha most győzni tudott volna, maximum 3 napig örömmámorban fetrengenek, de mi lett volna utána? Mennyire képes kormányozni, egy olyan érdekmentén és orr befogva születő összefogás, ami egy végletekig kettészakított társadalomban, továbbra is csak annyit tud üzenni, a harcosaink a barikád egyik oldalán készen állnak.
Nem tisztem védeni az MSZP-t, mégis kritikusan nézem, ahogy az egykori bajtársak jobban támadják, mint a politikai ellenfelük, a Fidesz. Minek támadja a Fidesz, a bal és liberális oldal megszokott játéka folyik, igyekszik mindenki felmenteni magát a vereség súlya alól és a lehető legtöbb okát a tegnap még megbecsült bajtársára tolni. Azt csak mellékesen jut az ember eszébe, egy olyan országban, ahol majd 3 millió ember mélyszegénységben él, ha ők hatalomra jutnak, a pozíciókért folyó villongások mennyi időt vettek volna el a cselekvéstől és milyen kormányzati produktumra lettek volna képesek.
Ezek ugyanazok, lehet bármilyen pártlogó és vezető alatt bárki, egy politikai elit tagjai, akik közös bölcsőből indultak és az elmúlt évek, évtizedek politikai eseményeinek meghatározó alakjai voltak. Ahogy egymást mocskolják, semmi kétség nem fér hozzá, a baloldalnak megújulásra van szüksége. A sztárcsinálók kora lejárt. Már nagyon kevés az X-faktor színvonalú menedzselés. Szomorú dolog, hogy a demokráciát védő „demokraták”, saját érdekeik védelmében más demokratákat támadnak és próbálnak gyengíteni.
Nem vagyok baloldali és aktív politizálásom közben szerzett tapasztalataim miatt, nem tudom és fogom támogatni ezt a csapatot, hiába különböző új pártnév, mert a paravánok mögött, ezek ugyanazok. Hogy mennyire alkalmatlanok BÁRMILYEN fordulathoz, azt minden nap bizonyítják, amikor egy majdnem második legerősebb párttá dagadó Jobbik jelenlétében, saját, kicsinyes, tyúkszaros pártérdekük miatt, egymást is megfojtanák egy kanál vízben. Innentől kezdve, vicces, ahogy a jobbik bojkottjáról gondolkoznak, hisz rajtuk kívül, senki más nem tesz többet azért, hogy a vona-féle pártnak egyáltalán mozgástere lehessen.
Nem tisztem védeni az MSZP-t… de egyedül benne van még olyan politikai kultúrát képviselő gárda, ami reményt adhat, hogy a demokratikus közösség, egy valóban erős képviseletté erősödhet és stratégiailag fontos párttal gazdagodhat. A többi szakadár formáció olyan, mint amikor egy falkában a vezér meggyengül és a fiatal ordasok úgy gondolják, most jött el az idő leszámolni vele és vezérré válni.