Április 6-a elmúlt és az ítélet napja, hogy teátrális legyek, megfelelve a manapság elvárt kötelező stílust eljött. A baloldal kormányváltó bukás nem volt meglepetés és nem is gondolom, hogy például az én kritikáim, vagy a hozzám hasonlók véleménye okozta. Önmagától is beteljesedett, semmi más nem kellett ennek meglátásához, mint higgadt elemző hozzáállás.
Írhattam volna, hogy jaj, a legyőzötteknek. Jó cím lett volna az is, hisz híven tükrözné azt a hangulatot, ami a választások eredményének megtestesülése után megjelent a közbeszédben. Hogy a baloldalon, vagy ami annak nevezi magát, elkezdődött az egymás okolása, az sem túl meglepő, hisz bármilyen belpolitikai válság volt, ez menetrendszerűen megjelent. Érdekes mód, én, aki egy fillért nem adott a kormányváltók sikeréért, kevesebb epét hányok, mint az egykor szövetségbe tömörült összefogásharcosok bértollnokai. Pont olyan vehemenciával támadják most a volt harcostársaikat, ahogy támadták azokat, akik kritikát fogalmaztak meg anno, velük és a harcostársaikkal szemben.